A szeminárium törzsanyaga minden esetben a hallgatók által választott versek, melyek elmondása során nem csupán magának a versnek az adekvát tolmácsolásában segíti a diákokat a Tanárnő, hanem egy olyan, kizárólag rá jellemző módszertant dolgozott ki a tanítással töltött évek során, melyben beszédtechnika, asszertív tréning, személyiségfejlesztés, önismeret, irodalom- és kultúrtörténet egyformán jelen van.
Ezért aztán a Havas Judit szemináriumi csoportját elvégző diákok nem csupán az előadóművészettel kerülnek kapcsolatba, hanem minden olyan helyzettel, amelyben egy embernek mások figyelmét nem csupán megragadni, de fönntartania is kell – márpedig egy leendő pedagógus egyik első és legnehezebb feladata az a bizonyos első lépés a tanterembe, amelyen az egész osztállyal való munkája múlhat.
Hogy Havas Judit milyen ‚maradandó nyomokat’ hagy és hagyott egykori és jelenlegi hallgatóiban, arra a már régen lediplomázott, de hozzá még mindig vissza-visszajáró tanítványok sokasága a példa – akik a későbbiekben újságíróként, rádiósként, színészként, előadóművészként, drámapedagógusként, tanárként hasznosították a tanításait –, és akik nem csupán a Tanárnő vezetésével készített és előadott versmondó estek, rendhagyó irodalmi órák miatt maradtak tanítványi státusban, hanem azért is, mert mind szakmai, mind emberi kérdésekben kész a segítségükre sietni bármikor.”
- Bíró Zsófia -
"Kedves Judit!
Augusztus 21-én ott voltam a PIM-ben, amikor gimnáziumi angol- és latin tanárnőm, Horváth Emma és az ő tanítványai, szavalói közösen azokkal a fiatal és tehetséges szegedi, nagyváradi szavalókkal, prózamondókkal közel egyhetes tábort követően előadták amit tanultak – köszönve dr. Havas Juditnak.
…kicsit talán előbbről kezdem, hogy össze tudjam foglalni: Horváth Emmánál szavaltam, ő nevelt ki díjnyertes prózamondónak, neki köszönhetem, hogy nem jövök (túlságosan) zavarba, ha szerepelni kell. Amit irodalomról tudok, azt nála kezdtem megtanulni. Nem csoda hát, hogy amikor tavaly megkeresett, hogy néhány tanítványával elmehessenek Havas Judit táborába, mindent megtettem, hogy ebben segítségükre legyek.
Ebben annak is szerepe volt, hogy Juditot is hosszú évek óta ismerem, a költészethez, az irodalomhoz, az ember-neveléshez való viszonyát tisztelem, szigorát és nyitottságát alapvetőnek tartom.
Nagyon megörültem hát, amikor összejátszva a fiatal, édes szavalókkal, megtudtam, hogy éppen akkor lesznek ők a PIM-ben és tartják meg szereplésüket, amikor én is Budapesten leszek.
El akartam menni, el is mentem.
És amiben részem volt, arról én nem tudok megrendülés, érzés nélkül beszélni.
Persze ez nevetséges mostanság, érzelgősség talán, vállalom, de halkan hozzáteszem, enélkül semmi nem marad, csak a helye annak, amiről régebben úgy tudtuk, közös dolgunk: irodalom, művészet, befogadás.
Havas Judit levezényelte a műsort, kitárulkozó és erőteljes impulzusokkal irányította, vitte végig a gyerekeket és a Tanárnőt, no meg engem a termeken, és arra gondoltam, 1985 óta, amikor engem Horváth Emma így vitt végig a Szépművészeti Múzeumban, mint tizenhét éves fruskát, nem történt velem ilyen csoda.
Mert átadni, beemelni, a múzeumi termeket felfedeztetni és megmutatni, interaktív eseménysort kreálni, rögtönözni, ünneppé tenni a pillanatot – vagyis mindazt megvalósítani, amit Judit megvalósított, csodának számít.
Nem tudom, hogy azokból a fiatal tehetséges gyerekekből irodalmár lesz-e, művészember, színész, vagy érzékeny és nyitott befogadó, aki polgári pályája mellett élvezettel és értéssel fordul a művészet felé, de azt tudom, hogy anélkül az augusztusi délelőtt nélkül kevéssé volna lehetséges bármelyik."
Lovas Ildikó - József Attila-díjas író (Szabadka)
