A nembeliség adta élményanyag és az alkotóerő oszthatatlan ereje, hatalma.

Mert, nincs női költészet. Nőköltő nem létezik. Költő van. Nem vitás.

De az alkotóerő természetében, belül a megélt élmények lehetőségei felől például Hajnal Anna, aki kéri, hogy az Úr hajoljon le hozzá: maga a TERMÉSZET.

Hajnal Anna Ha kell, egy fűszál, egy falevél rostjaiból láttat és éreztet valamit, ami az érzelmi megismerést tágítja. Lényünket a világ anyagi, biológiai természetébe beolvasztja, míg Nemes Nagy Ágnes költészetének ars-poetikája mondja, mondhatja, hogy

„Amikor én istent faragtam, kemény köveket válogattam. Keményebbeket, mint a testem, hogy, ha vigasztal, elhihessem.”

Az olvasó, a hallgató hiába is keresi itt a nőiség, avagy a férfiasság ismérveit. A nembeliség bizony, másodlagos tényező ezen a Parnasszuson.

De, szép a tudat számára mégis a válogatás méltó szempontja,

Havas Judit mélyen átélt, lelki varázzsal hangzó multikolórikus előadóművész alkotó produkciója,

mert válogatása fölmutatja az esélyegyenlőség alakulását a költészet világában ma, Magyarországon.

Ami a férfinem számára évezredek gyakorlatában való értékteremtés, a nőknél se más, ha csak nem abban az, hogy egységnyi tiszta esztétikum „kitermelése” nekik többe kerül.

Tovább a következő irodalmi estre: Liszt és az irodalom - kamaraest