„Kora ifjúságom óta túláradó fantáziám volt, amit a család egyszerűen így minősített: a Marica hazudik. Pedig sohasem hazudtam - hittem! Később, amikor valóban hazudni kezdtem, már nem hittem.”
- Földes Mária -
Miért tartom fontosnak Földes Mária regényéből készült monodráma előadását? Mert figyelmeztet, mert tanít, mert emlékeztet.
Nem ismétlődhet meg senkivel, semmilyen módon a kirekesztettség, a semmibe-vevés borzalma....
Ügyemnek tartom, hogy megértsék Maricának, ennek a furcsa koboldos lénynek az üzenetét, aki bevallja: „A mai napig nem mondtam le az álmokról és a csoda várásról” Aki a legnehezebb pillanatokban is szeretett és akit viszontszerettek, aki soha nem tagadta meg az imádott apát, aki megértette az „úrinő mamát”,. S aki megőrizte a humorát mindig, minden körülmény között, a poklokban is, aki katolikus zárdában nevelkedett, s zsidó létére megértette egy vezekelni akaró német lány tettét is.
A galériát ezen a linken vagy a képen éri el.
Hiszek a szó erejében, s tiltakozásul ezért is teszek vallomást Földes Marica sorsáról-sorsával.
Az írónő, Földes Mária, gyermekkorába menekül vissza képzeletben, Gyergyóba, a hegyekbe, az Apa meséibe, hogy emlékeitől, Auschwitz iszonyatától meneküljön. A démonokat leküzdeni ment Izraelbe is, ahol végül öngyilkos lett.
A regényéből készült monodrámát barátnője, Wohl Katalin (Izrael) alkalmazta színpadra. Bemutatója a Komédiumban volt.
Rendezte: Radó Gyula.
Ajánlat: Az előadás angol nyelvű felirattal is megtekinthető
